A kutyák viselkedési problémáiban ma már nem csak az állatorvosok és a kutyakiképzők próbálnak segíteni a gazdáknak, hanem az etológusok is. Dr. Csányi Vilmos professzor vezetésével ugyanis...
... az ELTE Etológia Tanszéke több mint egy évtizede kutatásokat végez a kutya, mint az ember környezetében élő, hozzá háziasodott, szociális kontextusokban élő lény és az ember kapcsolatának témakörében. Oda és vissza. A kutyán tanulmányozzák az emberi kötődés egyszerű és alap-verzióit, s közben a kutyáról is megtudnak olyan, eddig nem is gondolt dolgokat, amelyet a gazdák a viselkedésterápia szakembereivel együtt használni tudnak majd a problémás kedvencek magatartásának korrigálásában. 2008. július 5-9 között rendezte a Tanszék a Canine Science Forum nevű nemzetközi tudományos konferenciát a kutyafélékről, s e rendezvény utolsó napján, szatellit-konferenciaként a legújabb tudományos és saját etológiai eredményeiket adták elő magyarul az összegyűlt állatorvosoknak, kutyakiképzőknek. Tudósítást olvashattok erről a http://www.neveletleneb.hu/kutya-viselkedesterapia-konferencia-2008/ oldalon. Az állatorvosoknak továbbképzési lehetőséget nyújtó kutya-etológiai előadássorozat legújabb rendezvénye a 2010. június 12-én az ELTE Etológia Tanszéke által, a Kutyával az Emberért Alapítvány és a Magyar Állatorvosi Kamara közreműködésével szervezett V. Kutyaviselkedés-terápia szimpózium volt. A kistermes továbbképzésen Dr. Miklósi Ádám az öregedéssel kapcsolatos viselkedési problémákról és kezelési lehetőségükről, Dr. Topál József a kutya emberhez való kötődésének biológiai eredetéről, Dr. Pongrácz Péter a kutya ugatásának okairól, Dr. Sátori Ágnes viselkedésterápiai eseteiről tartott előadást. Dr. Gácsi Márta etológus-kutyakiképző a mindenáron való pozitív megerősítés legújabb módszerét kérdőjelezte meg, etológusként beszélve a tanulás és viselkedésmódosítás tudományos alapjairól. Ez az írás a szimpózium második előadásáról szól.
- Induljunk ki a kutya latin nevéből! - kezdte előadását Dr. Topál József, a biológiai tudományok kandidátusa, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének főmunkatársa. - Canis lupus familiaris. Canis, vagyis intelligens társas kutyaféle, veleszületett társas életmódra való képességgel. Lupus: veszélyes ragadozó. Olyan kicsi a kutya és a farkas genetikai különbsége, hogy képes a két faj egymással párosodva szaporodóképes utódokat létrehozni. Veszélyes ragadozók lennének ezért a kutyák? Az emberek között is vannak gyilkosok, nem kisebb számban...Familiáris: családtagok lennének, mint sokan vallják? Az tény, hogy a kutyák természetes környezete az ember közelsége.
A kutya kettős lény. Eldönthetetlen a vita, hogy vadállat vagy társ.
A kutyának hagyományos feladatai vannak az ember szolgálatában, ilyen az őrzés és a vadászat. Ugyanakkor a modern társadalom újabb szerepeket osztott rá. Használják a bűnüldözésben, az orvosi diagnosztikában, a rehabilitációban, a terápiában, szabadidő-partner és társállat.
Az ember és kedvence kapcsolatát elemezve a kutya képes a barát szerepét betöltve a kooperációra, a gyerek szerepében a kötődési viselkedésre és a falkatag pozíciójában, mint szelíd farkas, az alárendeltségre.
Sok kutató, sok szempontból vizsgálta a világon a szociális kötődések szervezetre gyakorolt hatását. Egereknél például az egér-rokon jelenléte a fizikai fájdalom erősségét csökkentette.
Az etológusok feltették azt a kérdést, hogy a társkapcsolatoknak csak fajon belül vagy fajok között is van élettani hatása?
Tuber és munkatársai például 1996-ban azt tapasztalták, hogy a kutya stressz-szintjét jobban csökkenti egy idegen ember jelenléte, mint egy ismerős kutyáé.
Az ember teste is különböző kellemes érzeteket okozó, szívfrekvenciát csökkentő anyagokat választ ki kedvence simogatására, sőt, egyszerű szempillantás-váltásra is vele.
Az Etológia Tanszék jó pár éve vizsgálja a kutyafélék emberhez való kötődését kölyökkutyák és ember által, kézben nevelt kisfarkasok részvételével. Azt tapasztalták, hogy az öt hetes kutyusok az embert részesítették előnyben, míg a farkaskák még gondozójukkal szemben is az idegen kutyát választották.
A kutyák nagyon hamar rájöttek, hogy a kísérletvezető szemébe nézve megkapják a számukra elérhetetlen helyre tett élelmet, míg a farkasok képtelenek voltak ezt megtanulni.
Különböző módon keresték a tudósok azt az időszakot is a kutya- és farkaskölyök életében, amikor az embert fajtársnak fogadja el, "bevésődik" az emberre, és ebben is genetikai különbséget találtak a két rokon kutyaféle között: a farkasok szemnyílás után már nem fogadják el az embert, míg a kölyökkutyákkal még kellemetlenséggel sem lehet, csak nagyon nehezen, épp csak nyolc hetes korban, "megutáltatni" az embert. A kutya lényének lényege az emberhez való kötődés, és nyitott ránk egészen öt hetestől 12 hetes korig. Ugyanakkor élete végéig képes új szociális kapcsolatot kialakítani. Gácsi Márta menhelyi kutyákon tapasztalta, hogy rövid, háromszor tíz perces látogatás után már kötődési viselkedést mutattak ezek a kutyusok.
Vakvezető kutyákat tesztelve életük különböző időszakaiban a nevelőszülőjük, a trénerük illetve a végleges gazdájuk, a sérült ember iránti kötődésük erősségére. Az derült ki, hogy sokkal rosszabbul viselik vak gazdájuk távollétét, mint életük addigi ideiglenes gazdáiét. Ugyanakkor ezt nem mutatják ki viselkedésükkel, ellentétben a családi kutyákkal, csak élettani vizsgálatokkal érzékelhetjük, mekkora stresszt élnek át. Megtanulták kontrollálni a viselkedésüket, hasonló módon, mint más munkakutyák. Ezen önuralom és a munka következtében több stresszben van részük, és életük általában rövidebb, mint a hasonló fajtájú hobbikutyáké.
A kutya emberhez való ragaszkodásának árnyoldalát, a szeparációs szorongásból fakadó károkozás és a kötődés erőssége közötti összefüggést is kutatták, de arra jutott 2006-ban több tudós, hogy a kötődésnek nincs közvetlen köze az extrém szeparációs szorongáshoz. A szeparációs stressz kezelésére Dr. Topál József a szimpóziumon résztvevő állatorvosoknak komplex terápiát javasolt: a gyógyszerek, a nyugtató feromonok és a viselkedés-módosítás együttes alkalmazását.
